Vagy azt is kérdezhetnénk, mi a közös Jászai Mari édesapjában és Szent Józsefben? A híres színésznő apja és a bibliai József is ácsok voltak. Mióta létezik ez a mesterség hazánkban, és milyen átalakulásokon ment keresztül? Népszerű-e napjainkban? Következzen egy kis ács történelem.

A fafaragótól az ácsig

Jászai Mari édesapjáról, Krippel Józsefről keveset tudunk, a színésznő visszaemlékezései alapján a keménykezű családfő egyszersmind ügyes, munkaszerető mester volt, aki az ászári Esterházy-birtokon dolgozott uradalmi ácsként. De mióta létezik az ácsmesterség hazánkban?

A Magyar Néprajzi Lexikon definíciója szerint ács az, aki faszerkezetet, illetve stabil gerendaszerkezetet készít. Ács szavunk (amellyel áts alakváltozatban is találkozhatunk) török eredetű, és valószínűleg fafaragót jelentett. Érdekesség, hogy az ács szláv megfelelője a taszár, illetve teszér, ma mindkettő helységnevet jelöl, előbbi magyarországi, utóbbi szlovák község. Nem véletlenül: az ácsmesterség első írásos emléke Árpád-kori, amikor is feudális szolgáltatásként ácsmunkára köteleztek egy-egy települést, amelyek nevüket is innen kapták.

Kezdetben nem vált szét különféle mesterségekre a fafaragó tevékenység, így illették az asztalost, a teknőkészítőt és az ácsot is. Csak a középkortól beszélhetünk önállóan ács mesterségről, de a 14. században, elsősorban a nagyobb városokban, a céhes keretekig is eljutott, azonban messze nem olyan nagy számban, mint más szakmák, például a kádárok vagy a bognárok. Ennek egyik oka biztosan az, hogy noha ácsokra mindenkinek szüksége volt, a céhbe tömörülés a nagyvárosokban volt jellemző, ahol a szakemberek az egyházaktól, az iparosoktól, a kereskedőktől és a földesuraktól kapták megbízásaikat. A falusi népesség leginkább maga építette a házát, a mestereket itt jellemzően kastélyok, templomok építéséhez hívták.

Az ácsok a fa megmunkálása mellett a 17. századtól vázrajzot, egy évszázaddal később már tervrajzot is készítettek a tető- és malomszerkezetekhez, hidakhoz. Amikor a 19. században már képesítéshez kötötték az ácsmesterség gyakorlását, elindult az a folyamat, amelynek eredményeként a szakemberek specializálódtak, elkülönült a malomács, a hajóács, majd jóval később az állványozó, tetőfedő. Kicsit még elidőzve a 19. században, egy messziről jött ácsmesternek nemcsak a magyar forradalom lett szívügye, de a korszak szinte minden jelentős beruházásánál találkozhatunk a nevével.

Egy norvég ács Pest-Budán

Gregersen Gudbrand Norvégiában született, ott is tanulta ki az ácsmesterséget, majd tanulmányútra indult Európában. Éppen 1847-ben érkezett Magyarországra, a következő évek eseményei pedig annyira magával ragadták, hogy itt is maradt. A szabadságharc leverése után kis időt ugyan Itáliában töltött, de visszatért Pest-Budára. Elsősorban híd-és vasútépítéssel foglalkozott, de az ácsmunkákba is belevetette magát. Nevéhez fűződnek az 1875-ben elkészült Nemzeti Színház, az Országház és a Szépművészeti Múzeum asztalos- és ácsmunkái, de ugyancsak dolgozott a Nyugati és Keleti pályaudvar építésénél. Az 1879-es szegedi nagy árvíz után részt vett a város újjáépítésében. Noha hazájában is tevékenykedett, például adománnyal segítette a műszaki felsőoktatást, soha nem tért vissza Norvégiába, 1910-ben 86 évesen Budapesten halt meg.

Egyre többen választják

Három évvel ezelőtt komoly veszély fenyegette az iparágat, ám két év leforgása alatt megnőtt az ács szakmát tanulni vágyók száma. Ennek háttere pontosan nem ismert, szerepet játszhat benne az egyre nagyobb kereslet a szakemberek iránt és a nemzetközi versenyeken évről évre elért eredmények. Egy biztos: jó ácsokra szükségünk van, hiszen otthonaink biztonságos és esztétikus megjelenésében igen fontos szerepet játszanak.

A Terrán TetőtÉpítek Ácskereső felülete abban is segít, hogy a legjobb tetőfedő szakembert találjuk meg, ha építkezünk vagy felújítunk.

Korábbi bejegyzésünkben arról olvashat, miért éri meg, ha korszerűsítjük otthonunkat.